Belső mag
Mai cikkünkben a Belső mag lenyűgöző világába fogunk beleásni. Függetlenül attól, hogy a Belső mag ismert személy, aktuális téma, fontos dátum a történelemben vagy bármi más, mindig kíváncsiságot és vitát váltott ki. Ebből az alkalomból elmerülünk az életében, a társadalomra gyakorolt hatásában, a jelenlegi kontextusban betöltött relevanciájában és mindenben, ami a Belső mag-et körülveszi. Készüljön fel, hogy meglepő szempontokat, érdekes tényeket és különböző véleményeket fedezzen fel a Belső mag-ről. Ez a cikk kétségtelenül teljes és gazdagító perspektívát ad ehhez az izgalmas témához.
A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része.
A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.
A meteoritok és azokat alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-7000 °C között alakul,[1][2] míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.
Jegyzetek
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2017. június 6.)
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2017. június 6.)
Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9
