A Befőzés témája az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a történelmi kontextusban betöltött jelentősége miatt, a Befőzés olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Befőzés-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Ennek a cikknek az eredetétől az idők során bekövetkező fejlődéséig, beleértve a különböző területekre gyakorolt hatásait, célja, hogy mélyreható és tömör pillantást adjon a Befőzés-re.
A befőzés (a hétköznapi nyelvben a befőzni, eltenni, elrakni kifejezéseket egyaránt használják) gyümölcsök és zöldségek házilagos tartósítása hőkezelés és légmentes zárás segítségével. A befőtteket erre a célra gyártott, vastag falú, hőálló befőttesüvegekben készítik, melyek szája menetes fedővel légmentesen zárható.
A befőzés az élelmiszer tekintetében önellátó paraszti gazdaságokban fontos szerepet játszott az aszalás, füstölés, savanyítás és sózás mellett. Magyarországon az első világháború előtt a cukor nélküli befőzés volt a jellemző. A legáltalánosabban előforduló „termék” a szilvalekvár volt, amelyet rézüstben, cukor nélkül 12–24 óra hosszat főztek, majd az elkészült szilvalekvárt cserépedényekbe töltötték.