Bauer Rudolf

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bauer Rudolf hatását a mai társadalomra. Megjelenése óta a Bauer Rudolf világszerte felkeltette az emberek figyelmét, szenvedélyes és érzelmes vitákat generálva. Az évek során a Bauer Rudolf fejlődött és alkalmazkodott a társadalom változásaihoz, befolyásolva a mindennapi élet különböző aspektusait. Ezen az elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Bauer Rudolf szerepét a kultúrában, a politikában, a gazdaságban és más területeken, valamint azt, hogy az emberek hogyan látják a körülöttük lévő világot. Kritikus és elmélkedő pillantással igyekszünk jobban megérteni, hogy a Bauer Rudolf milyen hatást gyakorolt ​​és gyakorol a társadalmunkra.

Bauer Rudolf
Született1879. január 2.
Budapest
Elhunyt1932. november 9. (53 évesen)
Sósér
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaatléta
SírhelyeFiumei úti sírkert (Bal oldali falsírboltok-166)[1][2]
Magassága184 cm
Testtömege79 kg
Atlétikaipályafutása
Versenyszámdiszkoszvetés
KlubBudapesti TC (1895–1898)
Magyar-Óvári GAAC (1899–1900)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bauer Rudolf témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Atlétika
Olimpiai játékok
arany
1900, Párizs
diszkoszvetés

Bauer Rudolf (Budapest, 1879. január 2. – Sósér, 1932. november 9.) olimpiai bajnok magyar diszkoszvető.

Életpályája

Budapesten született, Bauer János és Graffl Erzsébet gyermekeként. 1895-től 1898-ig a BTC (Budapesti Torna Club) sportolójaként több sportágban – atlétikában, birkózásban, evezésben és labdarúgásban – versenyzett. 1898-tól a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd 1899-től a magyaróvári Gazdasági Akadémiára került és a helyi atlétikai klub színeiben készült a párizsi olimpiára. Technikai újítást vezetett be a diszkoszvetésben, ő a ma is alkalmazott modern fordulásos diszkoszvető mozgás kialakítója.[3] A hazai válogatóversenyen aratott győzelme után az olimpiát is megnyerte, a párizsi Bois de Boulogne parkjában rendezett versenyen 36,04 méteres eredményt ért el, 1900. július 15-én. Ő lett a magyar atlétika első olimpiai bajnoka. Olimpiai győzelme idején még csak 21 éves volt, de ezt követően már csak néhány atlétikai versenyen indult. Hajós Alfréd után második magyar sportemberként nyert olimpiai bajnokságot és a sors furcsaságaként aranyérmeseink közül másodikként hunyt el.

Hazatérése után, 1901-től 1903-ig a Pannóniai Evezős Klub evezőseként sportolt, elvégezte a magyaróvári Gazdasági Akadémiát, majd vidéken gazdálkodni kezdett. Tanulmányai befejezése után a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán gazdálkodott, ahol nem diszkoszt, hanem búzát, kukoricát vetett, és boldogan élt. Itt hunyt el 1932-ben szívbénulás következtében.[4]

A 20. század elején Bauer Rudolf sem erkölcsi, sem pedig anyagi elismerést nem kapott olimpiai győzelméért. A kiváló sportember 21 évesen, a csúcson abbahagyta a nemzetközi szereplést. Az olimpia után már csak vidéki gazdászversenyeken indult, és saját örömére dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott.

Ez is jelzi, hogy megfelelő támogatással és edzői segítséggel még sok kiemelkedő eredményt érhetett volna el. Emiatt azonban soha sem bánkódott, mert Bauer Rudolf nem a sikert, hanem a sportot szerette: úszott, tornázott, evezett, vívott, sőt válogatott labdarúgó is volt. A magyar atlétika első olimpiai bajnoka még idősebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, és ez lett a versenyszám új stílusa.

Emlékezete

Sírja a Fiumei úti sírkertben (Bal oldali falsírboltok-166)

Jegyzetek

  1. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_450/?pg=29&layout=s
  2. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=14&layout=s
  3. ↑ Bauer Rudolf diszkoszvető 3 dobása ért földet a nézők között. A párizsi olimpián második helyezett cseh František Janda-Suk röviddel 1955-ben bekövetkezett halála előtt egy nyilatkozatában azt állította, hogy a fordulásos stílust ő alkalmazta először és a magyarok az ő gyakori budapesti szereplése során leshették el tőle.
  4. ↑ Halotti anyakönyv másod példánya. (Hozzáférés: 2024. augusztus 7.)

Források

  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
  • Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024X
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Vojtech Zamarovský: Élő olimpia – Madách Kiadó, Pozsony, 1984 – ISBN nélkül
  • Olimpiai bajnokaink - Bauer Rudolf, Sporthu Magazin, 2008. január 22. kedd [halott link]

További információk