A mai világban a Batthyány Géza egyre fontosabbá vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a kulturális szférára gyakorolt befolyása miatt, a Batthyány Géza az emberek széles körének érdeklődésére számot tartó témává vált. A terület szakértőitől az amatőrökig a Batthyány Géza minden korosztálytól és hátterű személy figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Batthyány Géza különböző aspektusait, hogy rávilágítsunk a fontosságára és a mai világban gyakorolt következményeire.
Batthyány Géza | |
![]() | |
az 1860-as években Borsos József festményén | |
Született | 1838. június 1. Polgárdi |
Elhunyt | 1900. január 2. (61 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Batthyány Emanuela (1859. szeptember 4. – ) |
Gyermekei | három gyermek: Batthyány Lajos |
Szülei | Batthyány László Ferenc |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Németújvári gróf Batthyány Géza, (Polgárdi, 1838. június 1. – Budapest, 1900. január 2.) földbirtokos, a főrendiház örökös tagja volt.
Győrött a pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában végzett, majd a pozsonyi Királyi Akadémián tanult. Viszonylag fiatalon futott be vármegyei karriert, később helyette inkább „társadalmi úton fejtett ki nagy tevékenységet és több nagyobb pénzintézet”, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak és a Károlyi-féle hitelszövetkezetek központjának[1] is igazgatósági tagja volt.
1861. május 15. – november 9. között Sopron vármegye másodalispánja, 1861. január 7. – szeptember 15. közötti időszakban pedig a Győr megyei törvényszék bírája volt.
Az Ikervári uradalmában mintagazdaságot rendezett be. Az 1860. február 15-én megalakult Győrvidéki Gazdasági Egylet elnökének választotta, amit 1867-ig látott el. Számtalan terménykiállítást, tenyészállat-díjazásokat, gyapjúvásárt rendezett Győrött és az észak-dunántúli városokban. Vezetésével eredményesen szorgalmazták a mezőgazdasági-gépgyártást.
Születési jogon, már 24 évesen[2] helyet foglalt a főrendiházban, majd az 1885-ös reform után be is választották.[3]
Elsősorban a Sopron megyei, rábaközi birtokai miatt érdekelt volt a Rába-szabályozásban. 1864-ben egy megyeközi Rába-bizottság elnöke lett, 1870-ben pedig a Csornai járás Rába-bizottságába delegálta elnöknek Sopron vármegye, de erről egy év múltán le is mondott, mert Fejér megyei birtokán, Polgárdiban élt, de továbbra is aktív maradt a Rábaközben is. Alapító elnöke volt az első három hónapban, 1873–1874-ben a Rábaszabályozó Társulatnak (lemondásának oka nem ismert), majd ebben 1876–1877-ben is ellátta az elnöki tisztet, de ismét lemondott, mert az ügyvezetésben nézeteltérése volt Krisztinkovich Ede igazgatóval, amit politikai egyet nem értés is kiélezhetett. Már a társulat előkészítésében is fontos szerepet vállalt, mint Sopron vármegye vízkárokkal leginkább érintett vidékén lévő birtokos. A választmánynak 1879-ig tagja maradt.[2] 1880-ben a kormány kormánybiztossá nevezte ki a társulathoz.[4]
1883-ban eladta Egyed községében fekvő háromezer holdas birtokát,[5] majd a következő évben a Teréz körúton nagy építkezésekbe kezdett.[6]
1884-től az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, 1889-től a Nemzeti Kaszinó választmányi tagja volt.[7][8] Az 1884 nyarán alakult Herendi Porcelángyár-részvénytársulat igazgatóságába is beválasztották.[9] 1888 áprilisában a Tisza Kálmánné kezdeményezésére az árvízkárosultak segélyezésére alapított „Jó szív“ egyesület vidéki albizottságának elnökévé választották (Széchenyi Pálnéés Kemény Kálmánné mellett),[10] 1889-ben pedig a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletének tiszteletbeli tagjának.[11]
1891 januárjában Beniczky Gáborral és Andrássy Gézával megalapítottak Magyar Tattersall Egyletet, ami célja a magyar kocsiló tenyésztés és értékesítés előmozdítása luxus-lókiállítások és árverések, versenyhajtások (4-es és 2-es fogatokkal), fogat-kiállítások és korzók rendezése volt.[12] 1893 elején vezetésével egy konzorcium alakult, amiben báró Üchtritz Zsigmonddal, Hajós József, Beniczky Gábor és Rhée nagybirtokosokkal Vaszary Kolostól bérbe vették volna a több megyében szétszórva fekvő prímási birtokokat, azonban az 1894-ben kialakult politikai és közéleti környezet végül ezt megakadályozta.[13][14]
1894 tavaszán – amikor Kossuth Lajos még betegágyán a halállal vívódott – alakult meg a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére alakult bizottság, ami elnöke lett (társelnöke Tolnay Lajos volt).[15][16]
1895-ben a Magyar kereskedelmi részvénytársaság alelnökévé választották.[17]
1896-ban kezdeményezésére a millennium alkalmából fia, Lajos ikervári birtokán, Vas megye intéző köreinek buzgólkodásával egy mintaintézmény épült ki, ami Magyarország első több települést ellátó vízierőműve volt. A Rába folyó két kanyarulatát kötötték össze, amire duzzasztó gátat építettek ki. A Vasmegyei Elektromos Művek Rt. 1895-ben alakult, 1 millió Ft alaptőkével. Az ikervári vízerőmű Thury-féle nagyfeszültségű, egyenáramú villamos rendszere a századforduló utáni évtizedben elavulttá vált, de – később múzeummá alakult és – még a 2000-es években is működik.[18][19][20]
Alapító tagja volt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, és támogatta ennek folyóirata, a Turul megjelenését. Több értékes műtárgyat adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak.[3]
1900. január 2-ikán, 62 éves korában hunyt el, hirtelen szívszélhüdésben. Holttestét Teréz körúti palotában szentelték be. Polgárdiban helyezték örök nyugalomra a családi sírboltban.[1] 2013-ban több családtaggal együtt újratemették, és a Mindenszentek temetőkápolnában kialakított sírfülkében helyezték el földi maradványokat.[21]
Gróf Batthyány László (1815−1881) és gr. Festetics Celestine (1814–1896) első szülött fia volt. A Batthyány család pinkafői, „Imre ágához” tartozott.[22]
1859. szeptember 4-én vette feleségül Batthyány Lajos gróf és Zichy Antónia grófnő elsőszülött leányát, Batthyány Emanuellát (1837-1922).[23]
Gyermekeik nevelését 1874-1880 között Farkas Gyula végezte.[28]