Ebben a cikkben elemezzük a Ballya Hugó hatását a kortárs társadalomra. A Ballya Hugó évek óta vita és tanulmányozás tárgya, és hatása a modern élet minden területén visszhangzik. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk a Ballya Hugó különböző oldalait és annak mai relevanciáját. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a globális gazdaságra gyakorolt hatásáig a Ballya Hugó továbbra is az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség érdeklődésére számot tartó téma. Ebben a cikkben végig fogjuk vizsgálni, hogy a Ballya Hugó milyen következményeket és kihívásokat jelent a mai világban, új perspektívákat és elmélkedéseket kínálva ezzel a jelenséggel kapcsolatban.
Ballya Hugó | |
Született | 1908. július 20.[1][2] Kassa |
Elhunyt | 1995. január 8. (86 évesen)[2] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar[1] |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Óbudai temető (33-45 amakripta)[4] |
Magassága | 184 cm[5] |
Testtömege | 82 kg[5] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ballya Hugó témájú médiaállományokat. | |
Ballya Hugó (Kassa, 1908. július 20. – Budapest, 1995. január 8.) Európa-bajnok evezős, edző.
1926-tól a Budapesti Evezős Egylet, 1931-től a Pannónia Evezős Egylet versenyzője volt. 1931-től szerepelt a magyar válogatottban. Legjobb eredményeit az 1930-as években az európai élvonalba tartozó magyar nyolcevezős csapat vezérevezőseként érte el. Az 1933 és 1938 között rendezett Európa-bajnokságokon összesen hat érmet, közöttük két aranyérmet szerzett. A magyar csapat tagja volt az 1936. évi berlini olimpián, ahol a magyar nyolcevezős az ötödik helyen végzett. Ez volt az első nyári olimpia, amelyen a magyar evezősök pontszerző helyezést tudtak szerezni. 1939-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1945-ben felhagyott az aktív sportolással.
1935-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Budapesten a MÁV távírásza, forgalmistája, majd jogtanácsosa, egyúttal 1948-tól 1972-ig a Vasas evezős szakosztályának edzője volt. 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői, 1961-ben mesteredzői képesítést szerzett. 1947 és 1985 között többszöri hosszabb megszakítással a magyar evezős válogatott szövetségi kapitánya volt.