A mai világban a Büszkeség és balítélet (film, 1940) olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött fontossága miatt, a Büszkeség és balítélet (film, 1940) olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ebben a cikkben a Büszkeség és balítélet (film, 1940) által felölelt különböző szempontokba fogunk bele, az eredetétől a modern világra gyakorolt hatásáig. Felfedezzük, hogyan fejlődött a Büszkeség és balítélet (film, 1940) az idők során, és hogyan befolyásolja mai életünket. Kétségtelenül a Büszkeség és balítélet (film, 1940) olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és elmélkedést vált ki, és ezzel a cikkünkkel reméljük, hogy rávilágítunk annak fontosságára és relevanciájára a mai társadalomban.
Büszkeség és balítélet – Talpig úriember (Pride and Prejudice) | |
1940-es amerikai film | |
![]() | |
Rendező | Robert Z. Leonard |
Producer | Hunt Stromberg |
Alapmű | Jane Austen azonos című regénye |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Helen Jerome dramatizált változatából: Jane Murfin Aldous Huxley |
Főszerepben | Laurence Olivier Greer Garson |
Zene | Herbert Stothart |
Operatőr | Karl Freund |
Vágó | Robert Kern |
Jelmeztervező | Adrian |
Díszlettervező | Cedric Gibbons |
Gyártás | |
Gyártó | Metro-Goldwyn-Mayer |
Ország | ![]() |
Nyelv | angol |
Játékidő | 117 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | |
Bemutató | ![]() ![]() |
További információk | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Büszkeség és balítélet – Talpig úriember témájú médiaállományokat. | |
A Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice) 1940-ben bemutatott fekete–fehér amerikai játékfilm Robert Z. Leonard rendezésében.
Magyarországon 1941. július 31-én mutatták be Talpig úriember címmel.
A Jane Austen azonos című klasszikus regénye nyomán készített film forgatókönyvét Aldous Huxley és Jane Murfin írta, a két főszerepet Greer Garson (Elizabeth) és Laurence Olivier (Darcy) játssza.
![]() |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Longbourn-ben, a 19. századi angol városkában él a Bennet család. A közeli birtokot nemrég bérelte ki Mr. Bingley, és vele van barátja, a Mr. Darcy is. A két gazdag, nőtlen férfi érkezése felvillanyozza Bennet mamát, aki öt lányát minél előbb szeretné férjhez adni. A következő bálon megismerkednek az új szomszédokkal. Bingleynek azonnal megtetszik a legszebb Bennet lány, Jane. A gőgös Darcy leereszkedően nyilatkozik a vidéki társaságról. Ezt meghallva Elizabeth, a legidősebb lány nem vele, hanem az egyik tiszttel, Wickhammel megy táncolni. Wickham a Darcy-birtok jószágigazgatójának fiaként együtt nevelkedett Darcyval, és most azt állítja, hogy Darcy részéről súlyos méltánytalanság érte őt. Jane és Bingley egymásba szeretnek, a büszke Darcy is beleszeret Elizabeth-be, ami felkelti Bingley húga, Caroline féltékenységét. Caroline leveléből tudják meg, hogy a két férfi végleg távozik, visszamennek Londonba. Mrs. Bennet kétségbeesik, Jane-t szíven üti a hír, Elizabeth-et látszólag hidegen hagyja.
Néhány héttel később Elizabeth-et meghívják Lady Catherine de Bourgh házába, ahol újra találkozik Darcyval. A férfi a családi előítéletekkel nem törődve megkéri a lány kezét, de olyan leereszkedően, hogy a büszke Elizabeth nemet mond. Egyébként sem bocsátja meg Darcynak, amit régen állítólag Wickhammel tett, és hogy Bingleyt elidegenítette Jane-től. Hazaérve Elizabeth megtudja, hogy húga, Lydia megszökött Wickhammel és ezzel szégyent hozott az egész családra. Darcy most már feltárja az igazságot Elizabeth előtt: Wickham egykor az ő húgát is meg akarta szöktetni, hogy megszerezze a Darcy vagyont, ezért szakított vele. Ezután Darcy kényszeríti Wickham-et, hogy feleségül vegye a megszöktetett Lydiát, és megfelelő jövedelmet is biztosít nekik. Elizabeth örömmel fogadja a hírt és boldogan mond igen-t, amikor Darcy újból megkéri a kezét. Jane és Bingley is egymásra talál, Mrs. Bennet nagy megelégedésére.