Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Békésy Miklós-et, és kitérünk a témához kapcsolódó különböző szempontokra. Elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását, jelentőségét napjainkban és időbeli alakulását. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Békésy Miklós körül létező különféle véleményeket és nézőpontokat, átfogó és kiegyensúlyozott jövőképet kínálva. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül történelmi, szociológiai, gazdasági és kulturális vonatkozásokkal foglalkoznak majd, azzal a céllal, hogy az olvasó teljes és gazdagító megértést kapjon a Békésy Miklós-ről. Emellett esettanulmányok, tanúvallomások és releváns adatok is bemutatásra kerülnek, amelyek hozzájárulnak a feltárás gazdagításához. Ne hagyja ki ezt a teljes vizsgálatot a Békésy Miklós-en!
| Békésy Miklós | |
| Született | 1903. augusztus 3.[1] München |
| Elhunyt | 1980. november 25. (77 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | agronómus |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1954) |
Békésy Miklós (München, 1903. augusztus 3. – Budapest, 1980. november 25.) magyar mezőgazdász, gyógynövény-nemesítő, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Nobel-díjas Békésy György testvére.
A középiskolát Pécsett, felsőfokú tanulmányait a Debreceni Gazdasági Akadémián végezte. 1927-ben mezőgazdasági mérnökként a gyulapusztai uradalomban kezdett el dolgozni, ahol felfigyelt a rozskalászokat fertőző anyarozs gomba évenként változó mértékű fellépésére. Ez a parazita gomba a gyógyszeripar keresett nyersanyaga volt, mert értékes nőgyógyászati (méh-összehúzó hatású) gyógyszer készült belőle. Az anyarozsot szemenként, kézzel gyűjtötték be, ezért igen drága volt. Békésy az anyarozs hozamának fokozása céljából mesterséges fertőzéssel kezdett el kísérletezni.
1933-tól Budapesten élt. 1934-től a Gyógynövénykísérleti Állomás, majd 1937-től a Gyógynövény Kutató Intézet munkatársaként az anyarozs mikrobiológiájának kutatásával foglalkozott. Megoldotta az anyarozs mesterséges fertőzését, megismerte a gomba élettanát, mikrobiológiáját. Eközben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1938-ban mikrobiológiai tárgykörből doktorrá avatták. Az egyetem mezőgazdasági kémiai tanszékén folytatta tovább az anyarozs-alkaloida vizsgálatait. 1946-ban a „Gyógynövények és ipari növények hatóanyagai” című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett.
Ezalatt új analitikai módszereket dolgozott ki. Legjelentősebb volt az ún. „egyszem-analízis”, amely sorozatvizsgálatban tette lehetővé az anyarozs alkaloid tartalmának meghatározását. Ezen módszerrel végzett sok ezer vizsgálat útján bebizonyította, hogy az anyarozsgombának különböző biotípusai vannak, amelyeket ma kemotaxonoknak neveznek. Módszere lehetővé tette olyan anyarozs szelektálását, amelynek hatóanyaga messze felülmúlta az addig ismert anyarozsféleségeket. Kutatásainak eredményeként lehetővé vált az anyarozs alkaloidtartalmának növelése, valamint egyedi alkaloidtartalmú anyarozstörzsek mesterséges előállítása. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a mesterségesen fertőzött anyarozs termesztés nagyüzemi megvalósításában. Megoldotta a fertőzés gépesítését, az anyarozs szétválasztását a rozstól, az anyarozs begyűjtésének gépesítését, valamint az anyarozs gazdaságos mesterséges termesztését több ezer hektáron.
Életműve értékes mikrobiológiai felismerései mellett jelentős gazdasági hasznot is eredményezett. Kutatási eredményeiről számos, hazai és külföldi szakfolyóiratokban megjelent közleményben és több monográfiában adott számot. A Magyar Tudományos Akadémia a tudományok doktora fokozat odaítélésével ismerte el tudományos munkásságát. 1954-ben „az anyarozs mesterséges termesztésének megoldásáért” Kossuth-díj kitüntetésben részesült.