Avery–MacLeod–McCarty-kísérlet
A mai világban a Avery–MacLeod–McCarty-kísérlet soha nem látott jelentőséget kapott. Legyen szó a technológia, a politika, a szórakoztatás vagy bármely más területről, a Avery–MacLeod–McCarty-kísérlet állandó beszédtémává vált, és az érdeklődés és a vita kimeríthetetlen forrásává vált. Hatása a mindennapi életünkben meghozott döntésektől a globálisan tapasztalható nagy átalakulásokig terjed. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Avery–MacLeod–McCarty-kísérlet összes aspektusát, feltárva mind gyakorlati vonatkozásait, mind szimbolikus jelentését. Egy kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani azokat a különböző szempontokat, amelyek a Avery–MacLeod–McCarty-kísérlet-et elemzésre és vizsgálatra érdemes jelenséggé teszik.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Oswald Avery és kollégái 1944-ben kísérleteket végeztek Streptococcus rendszeren, azzal a céllal, hogy a transzformációban részt vevő anyagot azonosítsák. Azt tapasztalták, hogy az S variáns baktérium fehérje, poliszacharid, lipid, RNS- és DNS-molekulái közül csak a DNS vesz részt a transzformációban. Így Avery-ék voltak az elsők, aki bizonyították, hogy az öröklés a DNS segítségével történik, tehát a géneknek (ez a fogalom már létezett akkoriban) a DNS-molekulán kell elhelyezkedniük.
Avery egyik magánlevelében így ír a friss eredményről: " Így egy ismert kémiai anyaggal megjósolható, örökletes változások idézhetők elő a sejtekben. Ez volna a genetikusok régi álma! ... olyan ez a DNS mintha egy vírus volna, vagy maga a gén."
