Autotrófia
A mai világban a Autotrófia rendkívül releváns téma, amely minden korosztály és érdeklődési körrel rendelkező ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomra, akár a gazdaságra, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Autotrófia állandó beszélgetési és elemzési ponttá vált akadémikusok, szakértők és kíváncsiak számára egyaránt. Az évek során a Autotrófia fejlődött, és mély vitákat, valamint fontos előrelépéseket generált, amelyek mérföldköveket jelentettek a történelemben. Ebben a cikkben megpróbáljuk feltárni a Autotrófia különböző oldalait, és elemezzük életünkre gyakorolt hatását.
Az autotróf (görög eredetű szó autosz = "saját" és trophosz = "táplálkozás") organizmusok egyszerű szervetlen anyagokból bonyolult szerves vegyületek felépítésére képes szervezetek. Ezt vagy kemoszintézis, vagy a napenergia felhasználásával érik el. Az utóbbi esetben fotoautotrófiáról beszélünk. Ide tartoznak azok a fotoszintézisre képes növények, amelyek a szerves vegyületek szintézise során fő forrásként a légköri szén-dioxidot használják, illetve azok a mikroorganizmusok, amelyek az anyagcseréhez szükséges energiát szervetlen anyagok oxidációja útján nyerik (kemotróf organizmusok).
Az autotróf szervezetek nélkülözhetetlenek, minden tápláléklánc alapját képezik. Ők képesek a mások által közvetlenül felhasználhatatlan energiaforrásokból, mint a napfény és a szervetlen molekulák az élővilágban szükséges energiahordozók, mint például szénhidrátok létrehozására. Ez a mechanizmus az elsődleges produkció. A heterotróf organizmusok az autotrófokkal való szimbiózissal, vagy azok elfogyasztásával jutnak hozzá az elkészített szerves anyaghoz, melyből a létfenntartáshoz szükséges energiát nyerik. Így a heterotrófoknak – ide tartozik az összes állat, majdnem az összes gomba és a legtöbb baktérium és protozoa – teljes egészében az autotrófoktól függ a túlélésük. A ragadozók is közvetve az autotróf szervezetekből szerzik a tápanyagaikat, hiszen az elfogyasztott növényevő heterotrófok az autotrófoktól nyerik saját szervezetük felépítéséhez szükséges anyagokat.
Források
- Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9
