Aszen Ilona nikaiai császárné

Ebben a cikkben a Aszen Ilona nikaiai császárné problémájával kívánunk foglalkozni, amely az elmúlt években példátlanul jelentőségre tett szert. A Aszen Ilona nikaiai császárné olyan téma, amely különböző területek szakértőinek figyelmét felkeltette, és heves vitát váltott ki világszerte. Ebben a tekintetben számos szempontot lehet feltárni, a társadalomra gyakorolt ​​hatásától a gazdasági szférában gyakorolt ​​hatásaiig. Ezen a vonalon kívánunk elmélyülni a Aszen Ilona nikaiai császárné-en létező különféle perspektívákban, valamint a lehetséges jövőbeli forgatókönyvekben, amelyek az evolúciójából fakadhatnak. Kétségtelen, hogy ez egy nagyon összetett és kiterjedt téma, ezért elengedhetetlen, hogy több oldalról elemezzük, hogy teljes mértékben megértsük jelentőségét és jelentőségét ma.

Aszen Ilona
Bulgáriai Ilona
Bolgár Ilona
Aszenina Ilona
Nikaiai Császárság (Bizánci Birodalom) (társ)császárnéja
Έλενα Ασάν
Uralkodási ideje
1241 – 1254 körül
ElődjeHohenstaufen Anna
UtódjaVatatzész Teodóra
Életrajzi adatok
UralkodóházAszen-ház
Született1224/25/26
Elhunyt1254 körül (30 évesen)
ÉdesapjaII. Iván Aszen bolgár cár (1190/95/96–1241)
ÉdesanyjaÁrpád-házi Mária magyar királyi hercegnő (1204–1237)
Testvére(i)
HázastársaII. (Vatetzész) Theodórosz nikaiai császár (1221/22–1258)
Gyermekei1. Irén (–1269/70)
2. Mária (–1258/59)
3. János (1250–1305 körül)
4. Teodóra (–1264/73 után)
5. Eudokia (1254 körül–1295)

Aszen Ilona (1224/25/26 – 1254 körül), görögül: Έλενα Ασάν, bolgárul: Елена Асенина, bolgár királyi hercegnő, nikaiai (bizánci) (társ)császárné. Az Aszen-házból származott. Laszkarisz Mária magyar királyné és IV. Béla magyar király unokahúga és II. András magyar király és Meráni Gertúd unokája.

Élete

Édesapja II. Iván Aszen bolgár cár, édesanyja Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő, II. András magyar király és Meráni Gertúd lánya.

I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála (1228) után az öccse, a kiskorú II. Baldvin kormányzótársául néhány országnagy Ilona apját, II. Iván Aszent szerette volna látni a Konstantinápolyi Latin Császárság régenseként és felmerült a cár Árpád-házi Anna Máriától született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és Brienne-i János jeruzsálemi királyt választották társcsászárrá 1231-ben, így az ő Mária nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, III. (Vatatzész) Jánoshoz közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, Theodórosszal.

Gallipoli (Gelibolu) és Lampszakosz (Lapseki)

Ez a házasságkötés már valóban létrejött 1235-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, Laszkarina Irén nikaiai császárné és Anna Mária bolgár cárné jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították Gallipolit, itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben,[1] a Dardanellák partján fekvő Lampszakosz[2] városában összekötötték gyermekeik, Theodórosz herceg és Ilona hercegnő sorsát. 1237-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A Drinápolyban időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, Tirnovóba küldte.[3] Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia a szülést követően meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte a nikaiai udvarba a férjéhez, akit az apja, III. (Vatetzész) Ióannész 1241-ben társcsászárává tett,[4] így Ilona ekkor automatikusan megkapta a császárnéi címet.[5] Ekkor még Ilona volt Nikaia első asszonya, és egyedüli császárnéja, hiszen anyósa, Laszkarisz Irén vagy ebben az évben vagy már 1239-ben meghalt, és apósa csak 1244-ben vette feleségül Hohenstaufen Annát.

Ilona császárné apósa 1254. október 30-án vagy november 3-án, esetleg 4-én elhunyt, és a férjét ekkor egyeduralkodóvá kiáltották ki, de mivel Ilona halálának az időpontja kérdéses, nem tudni, hogy megérte-e ezt az időpontot, vagy már korábban meghalt, azonban 1254 után már biztosan nem élt. Feltehetőleg édesanyjához hasonlóan gyermekszülést követően vesztette életét.

Gyermekei

Jegyzetek

  1. ↑ Ma Gelibolu, Törökország.
  2. ↑ Ma Lapseki, Törökország.
  3. ↑ Feltételezhetően még csak inkább eljegyzés történt, hiszen Ilona 1237-ben is legfeljebb csak 13 éves lehetett, de inkább fiatalabb, 1235-ben pedig 10 év körüli, a házassághoz meg a lányoknak legalább a 12 éves kort be kellett tölteniük, és ha így volt, akkor Ilona és Theodórosz elszakítása egymástól kisebb akadályba ütközhetett, mintha már valóban tényleges házasok lettek volna.
  4. ↑ Lásd Schwennicke (1984: 182. genealógiai tábla).
  5. ↑ A tényleges házasságkötés is csak ekkor történt meg valószínűleg.

Források

  • Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.
  • Wertner, Mór. Az Árpádok családi története (magyar nyelven). Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája (1892). Hozzáférés ideje: 2016. január 28. 
  • Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.

További információk

  • Cawley, Charles: Nikaia (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  • Marek, Miroslav: The Batatzes family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  • Schreiber, Karl-Heinz: Helena von Bulgarien Kaiserin von Nikäa (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
Előző
Hohenstaufen Anna 		Nikaiai (társ)császárné
1241 – 1254 körül 		Következő
Vatatzész Teodóra