A mai világban a Apríték nagy jelentőségű és széles közönség érdeklődésére számot tartó témává vált. A technológia fejlődésével és a társadalom állandó változásaival a Apríték jelentős hatást gyakorolt az élet különböző területeire. Mind személyes, mind globális szinten a Apríték vitákat, elmélkedéseket és akciókat generált, amelyek célja, hogy megértsék és hatékonyan kezeljék azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyeket ez a téma jelent. Ebben a cikkben a Apríték különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a kortárs világra gyakorolt hatásáig, azzal a céllal, hogy átfogó látásmódot kínáljunk, amely gondolkodásra és párbeszédre hív.
Az apríték fából faaprító géppel előállított szemcsés anyag. A klasszikus faalapú biomassza egyik tipikus változata. Mérete, minősége, összetétele alapvetően függ az alapanyagának minőségétől. Az apríték mint ipari alapanyag az egész világon ismert, nagy mennyiségben termelt, értékes ipari termék. Az energetika (erőművek, fűtőművek, kazánok) mellett a faipar, lap-lemezipar, a papíripar és a műanyagipar is széles körben felhasználja. A fa mint megújuló innovatív anyag a jövőben még nagyobb teret fog kapni a fenntartható gazdasági modellekben.
Az alapanyagok közül a fenntartható erdőgazdálkodásból kikerült fa még alkalmas, de környezetvédelmileg kedvezőbb a faipari hulladék, és mezőgazdasági hulladék feldolgozása.
Az apríték minőségét a víztartalom döntően meghatározza. A friss fa aprítékának nedvessége kb. 40%. Előszárítással ez 40% alá szorítható. A nedves apríték égetésekor az energia egy jelentős része a víz elpárologtatására fordítódik. A szárítás szintén energia- és költségigényes, de a végtermék értékét növeli. A nedves fában a gombaspórák egészségügyi veszélyt jelenthetnek. A száraz apríték kisebb tároló helyet igényel. Az aprítékot az ÖNORM M 7133 szerint osztályozzák méret, víztartalom, töltősúly és hamutartalom alapján. A finomsága (az 1 mm alatti részarány) 4% alatti, amit nem lehet aprítéktüzelésű kazánban elégetni.
A rossz tárolás befülledéshez (baktériumtenyészethez) és öngyulladáshoz vezethet.
Ennek elkerülésére óvintézkedésként:
A szárítóberendezések közül a fűtött csöves és dobszárítók, valamint RTS hőszivattyús szárítók használatosak. Pellet- vagy brikettkészítéshez 10-12% alatt kell lenni a nedvességtartalomnak. Célszerűen a szárítók fűtésére megújuló energiahordozó (szárított apríték) használható. Gépi berendezés nélkül, manuálisan a szárítás kézi átrakással valósítható meg, de ez az elszennyeződés kockázatával jár.