Antium

A mai világban a Antium nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a társadalomra, a gazdaságra, a politikára vagy az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása miatt, a Antium-nek sikerült megragadnia a különböző ágazatok és közönség figyelmét. Az idő előrehaladtával a Antium iránti érdeklődés megnőtt, ami végtelen vitákat, kutatásokat és ellentmondásos véleményeket generált. Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy teljes mértékben megértsük, mi az a Antium, mik a következményei, és hogyan hat a társadalom egészére. Ezért ez a cikk átfogóan és részletesen foglalkozik a Antium témával, hogy átfogó és teljes képet adjon annak fontosságáról és hatásáról a mai világban.

A Domus Neroniana romjai Antiumban

Antium (ma Porto d’Anzio illetve Anzio) ókori város Rómától délre. Nero római császár szülővárosa.

Fekvése

Egy tengerbe nyúló sziklacsúcson feküdt Latiumban, Rómától délre.

Történelme

A monda szerint Odüsszeusz és Kirké egyik fia alapította. Sokáig etruszk kalózok székhelye volt. Tarquinius Superbus a Latin Szövetségbe vonta, később a volszkokhoz pártolt akiknek főhelye lett. Kr. e. 468-ban meghódították a rómaiak s gyarmatosították. A Kr. e. 338-ban történt második bevétele után elvesztette összes hadihajóját, amelyeknek orrát Rómába vitték a szónoki szék díszítésére (innen származik a Rostra név). A Római Köztársaság végén ismét jelentőségre tett szert mint a római előkelők kedvelt tengerparti nyaralóhelye. A Nyugatrómai Birodalom bukása után kikötőjével együtt elpusztult.[1]

Látnivalói

Híres temploma volt Antiumban Aszklépiosznak, Neptunusnak és Fortunának, illetve fényes palotája Nerónak, aki itt született. A pompás római nyaralók romjai közül sok értékes műkincs került már napvilágra. Itt találták meg 1489-ben a belvederei Apollónt, 1894-ben pedig itt ásták ki Theodoricus palotáját, amelyet eleinte Jupiter Anxur templomának hittek.

Az antiumi leány

Az antiumi leány egy Antiumban talált márványszobor, amely 1909 óta a római Museo déllé Terme egyik dísze. Valószínűleg Lüszipposz egyik követőjének munkája a Kr. e. 3. századból. Festői redőzetű ruhában, élénk mozgásban levő leányt ábrázol, kezében áldozathoz szükséges eszközökkel.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913) 59. old.

Források