Anasztomózis

Ebben a cikkben a Anasztomózis témával foglalkozunk, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. A Anasztomózis olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki a mai társadalomban, és jelentősége az elmúlt években egyre nő. Ezzel a cikkel a Anasztomózis-hez kapcsolódó különböző szempontok elemzésére törekszünk, átfogó képet adva erről a témáról. A kezdetektől a mai hatásig különböző nézőpontokat és véleményeket vizsgálunk meg, hogy teljes mértékben megértsük a Anasztomózis jelentőségét napjainkban.

Az anasztomózis (anastomosis, "visszaszájadzás"; a görög ana-, "vissza" és stoma, "száj" szavakból; ige: anasztomizál, melléknév: anasztomatikus) általános biológiai értelemben véve mindenfajta olyan vezetékrendszert jelenthet, amelynek elágazásai egymásba visszatérnek (mint például egy levél erezete).[1]

Patológiai kontextusban az anasztomózist az érrendszer kapcsán emlegetjük. Általában amikor egy ér elzáródik (például embólia vagy arteriosclerosis miatt), a mögötte levő területen megszűnik a vérellátás, ami ischaemiát vagy infarktust okoz. Előfordulhat azonban, hogy egy adott területre több ér is szállít vért; ilyen esetben egy ér elzáródása még nem jár szövetelhalással. Ekkor mondhatjuk azt, hogy a szóban forgó szövetben anastomosis van. Ez elsősorban az izomszövetre jellemző.

Az anastomosis nem minden esetben előnyös. Főleg a májcirrhosisban szenvedő betegeket fenyegeti a veszély, hogy a használhatatlanná vált májsejtek miatt elzáródó májvénák helyett a vér a környező szöveteken át próbál utat törni magának; ez többnyire a nyelőcső falában valósul meg (hiszen ez egyébként is erekkel dúsan átszőtt simaizom), ami könnyen vezethet életveszélyes, ún. varix-vérzéshez.

Jegyzetek

  1. Gylys, Barbara A.. Medical Terminology Systems. F.A. Davis Company (2005)