Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Ana Brnabić-hez kapcsolódik, annak eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig. A Ana Brnabić olyan téma, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki, vitákat és vitákat váltva ki a szakértők és a nagyközönség körében. Az évek során a Ana Brnabić egyre fontosabbá vált, nemcsak a társadalomra, hanem a kultúrára és a gazdaságra is hatással van. Ezen a részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Ana Brnabić legfontosabb aspektusait, átfogó és naprakész képet adva az olvasónak erről a jelenségről.
Ana Brnabić | |
![]() | |
Brnabić 2022-ben | |
Szerbia 12. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2017. június 29. – 2024. március 20. | |
Előd | Ivica Dačić (ideiglenesen) |
Utód | Ivica Dačić (ideiglenesen) |
Szerbia államigazgatási és önkormányzati minisztere | |
Hivatali idő 2016. augusztus 11. – 2017. június 29. | |
Előd | Kori Udovički |
Utód | Branko Ružić |
Született | 1975. szeptember 28. (49 éves)![]() |
Párt | független |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Northwoodi Egyetem (BBA) Hulli Egyetem (MBA) |
Díjak | Order of the Republika Srpska |
![]() | |
Ana Brnabić aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ana Brnabić témájú médiaállományokat. |
Ana Brnabić (szerb cirill írással Ана Брнабић; Belgrád, 1975. szeptember 28. –) szerb politikus, államigazgatási és önkormányzati miniszter (2016–2017), majd 2017. június végétől a balkáni ország első női miniszterelnöke.[1]
Apai ágról horvát származású. Brnabić a Hulli Egyetemen szerzett MBA fokozatot, majd tíz éven keresztül nemzetközi szervezeteknél, külföldi befektetőknél, helyi önkormányzatoknál, illetve a közszférában dolgozott Szerbiában.
2016 augusztusában államigazgatási és önkormányzati miniszternek nevezték ki. Emellett a szerb kormány Innovatív Vállalkozásokért és Információs Technológiáért Felelős Tanácsának, valamint a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának elnöke és a Közigazgatási Reform Tanács alelnöke volt.
2017 júniusában Aleksandar Vučić köztársasági elnök kormányalakításra kérte fel,[2] és miután a 250 fős szerb törvényhozás – két napig tartó heves vitát követően – támogatásáról biztosította a – jobbközép Szerb Haladó Párt (SNS), a baloldali Szerbiai Szocialista Párt (SPS) és a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – koalíciós kormányt, az június 29-én hivatalba is lépett,[3] a leszbikusságát nyíltan vállaló politikussal az élen.[4]