Alumínium-hidroxid

Alumínium-hidroxid
IUPAC-név	alumínium(III)-hidroxid
Más nevek	alumínium-hidroxid, hidratált alumina
Kémiai azonosítók
CAS-szám	21645-51-2
PubChem	10176082
ChemSpider	8351587
EINECS-szám	244-492-7
DrugBank	DB06723
KEGG	D02859
ChEBI	33130
RTECS szám	BD0940000
InChIKey	WNROFYMDJYEPJX-UHFFFAOYSA-K
Gmelin	22216
UNII	5QB0T2IUN0
ChEMBL	CHEMBL1200706
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Al(OH)3
Moláris tömeg	78,00344 g/mol
Megjelenés	amorf, fehér por
Sűrűség	2,42 g/cm³ (szilárd)
Olvadáspont	300 °C
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan
Veszélyek
EU osztályozás	nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok	(nincs)[1]
S mondatok	(nincs)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Normális körülmények között az alumínium-hidroxid (Al(OH)₃) az alumínium legstabilabb vegyülete. Vízben oldhatatlan fehér por, mely alumíniumsók vizes oldatából lúgok hatására gélszerűen kicsapódik, pontosabban az akvakomplex formában jelenlevő alumíniumionokból keletkezik.

Az amorf csapadék, az oldatban található elektrolitok hatására kikristályosodik és szűrhető. Ennek két módosulata ismeretes:

• bayerit: kevésbé állandó, hexagonális
• hidrargillit: stabilabb, a természetben is előfordul

Ha az elektrolitokat többszörös ülepítéssel eltávolítjuk, egy kolloid szuszpenziót kapunk, ami nehezen vagy egyáltalán nem szűrhető.

A frissen kicsapott alumínium-hidroxid amfoter jellegű.

• Alumínium-ionokból az alábbiak szerint keletkezik:

${\displaystyle \mathrm {^{3+}+OH^{-}\rightleftharpoons ^{2+}+H_{2}O} \,\!}$

${\displaystyle \mathrm {^{2+}+OH^{-}\rightleftharpoons ^{+}+H_{2}O} \,\!}$

${\displaystyle \mathrm {^{+}+OH^{-}\rightleftharpoons +H_{2}O} \,\!}$

• Savakkal sókat képez:

${\displaystyle \mathrm {Al(OH)_{3}+3H^{+}\rightarrow Al^{3+}+H_{2}O} \,\!}$

• Lúgokkal aluminátok keletkeznek:

${\displaystyle \mathrm {Al(OH)_{3}+HO^{-}\rightarrow ^{-}} \,\!}$ tetraéderes koordináció

${\displaystyle \mathrm {Al(OH)_{3}+3HO^{-}\rightarrow ^{3-}} \,\!}$ oktaéderes koordináció

Állás után az alumínium-hidroxid passziválódík és rosszul oldódik. Nagy felülete miatt jó adszorbens, ezért derítésre használják. Nehezen ülepedő anyagokat alumínium-hidroxid segítségével távolítanak el vizes szuszpenzióból. Az alumínium-hidroxid magasabb hőmérsékleten vizet veszít és alumínium-oxid-hidroxid keletkezik belőle. A természetben két módosulata fordul elő:

• böhmit, ${\displaystyle \gamma \mathrm {AlO(OH)} \,\!}$
• diaszpor, ${\displaystyle \alpha \mathrm {AlO(OH)} \,\!}$

Melegítve mindkét alumínium-oxid-hidroxidból alumínium-oxid keletkezik. A böhmit 300 °C-on ${\displaystyle \gamma }$-alumínium-oxiddá, majd 1000 °C-on ${\displaystyle \alpha }$-alumínium-oxiddá (korund) alakul át. A diaszpor 420 °C-on közvetlenül ${\displaystyle \alpha }$-alumínium-oxiddá alakul át.

Amfoter tulajdonságát a gyógyászatban felhasználják a gyomorsavak semlegesítésére gyomorsav-túltengés, vagy gyomorfekély esetén. Vesebetegségek kezelésénél a vér foszfát-szintjének ellenőrzésére használják. Vitatott negatív szerepe van az Alzheimer-kór előidézésében. Ezen betegek esetében az agyban alumínium-tartalmú kristályokat mutattak ki, és ezért az alumíniumedények és alumínium-készítmények használatát ellenjavallják.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Aluminium hydroxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kémiai kislexikon (Makkay Ferenc, Kriterion Könyvkiadó)
• Szervetlen kémia, Nyilasi János, Gondolat Kiadó.