Ez a cikk a Akacuki témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Akacuki felkeltette azoknak a szakértőknek és rajongóknak az érdeklődését, akik igyekeztek megérteni a mai társadalomra gyakorolt hatását. A történelem során a Akacuki alapvető szerepet játszott különböző kontextusokban, és hatása ma is aktuális. A Akacuki eredetétől egészen fejlődéséig a mindennapi élet különböző aspektusainak fejlődése előtti és utáni szakaszt jelölt meg. Ez a cikk különféle nézőpontokat és megközelítéseket vizsgál meg, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy elmélyedjen a Akacuki lenyűgöző világában.
Akacuki | |
![]() | |
Ország | ![]() |
Űrügynökség | ![]() |
Gyártó | NEC Space Technologies |
Küldetés típusa | orbiter |
Küldetés | |
Célégitest | Vénusz |
Indítás dátuma | 2010. május 20. 21:58 UTC |
Indítás helye | Yoshinobu Launch Complex Launch Pad 1 |
Hordozórakéta | H–IIA |
Megérkezés | 2010. december 7. |
Pályára állás | 2015. december 7. |
Az űrszonda | |
Tömeg | 320 kg |
Energiaellátás | 1200 W |
Hivatalos weboldal | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Akacuki témájú médiaállományokat. |
Az Akacuki (japánul hajnal, korábbi nevein Planet-C vagy Venus Climate Orbiter, VCO, angolos írásmóddal: Akatsuki) a Vénusz kutatására indított japán űrszonda. 2010. május 20-án indult, 2010 decemberében kellett volna pályára állnia a Vénusz körül és elkezdenie a kétéves tudományos küldetést, de a hajtómű hibája miatt nem sikerült a pályára állás.[1] A szondát csökkentett üzemmódban hagyták, hogy az eredetileg tervezett 4-5 éves élettartamát minél jobban meghosszabbítsák.[2] A pozicionáló hajtóművek működtetésével a szonda röppályáját módosították, így 2015. december 7-én alternatív pályára állt a Vénusz körül.[3][4]
A szonda infravörös, ultraviola és látható színképben fényképezi a felszínt, villámok és felszíni vulkanizmus után kutat. Vele együtt állították pályára a Negai CubeSat (Soka University of Japan), WASEDA-SAT2 (Waseda University), KSAT (Kagoshima University), UNITEC-1 (Japanese University Space Engineering Consortium) műholdakat és az IKAROS napvitorlást is, ami a felbocsátás után 43 perccel önálló pályára tért.