A mai világban a Acteon szigetcsoport olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár kulturális jelentősége, akár a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt, a Acteon szigetcsoport emberek millióinak figyelmét ragadta meg világszerte. A Acteon szigetcsoport megjelenésétől napjainkig vita, elemzés és tanulmány tárgya volt különböző területek szakértőinek körében, ami bizonyítja fontosságát a jelenlegi környezetben. Ebben a cikkben a Acteon szigetcsoport-hez kapcsolódó különböző szempontokat és a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását fogjuk megvizsgálni, hogy átfogóbb és teljesebb képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
Acteon szigetcsoport | |
![]() | |
A szigetcsoport térképe | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Tengerentúli terület | ![]() |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Csendes-óceán |
Terület | 10,6 km² |
Időzóna | UTC-10 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Acteon szigetcsoport témájú médiaállományokat. |
Az Acteon szigetcsoport (franciául: îles du groupe Actéon) egy szigetcsoport a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. A Csalódás szigetcsoport a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportja, amely kis korálszigetekből áll. A Tuamotu-szigeteket legelőször a polinéziai emberek népesítették be, akiknek közös kultúrájuk van és nyelvük. Az Acteon szigetcsoport a Tuamotu-szigetekhez tartozik, a csoport legdélkeletibb, elszigetelt részén.
Az Acteon csoport négy viszonylag kis területű atollból áll:
A szigetcsoport Tahititől 1400km-re található délkeletre. Legkeletibb szigete Matureivavao és a legnyugatibb Tenararo. A kettő között lévő távolság mindössze 40 km. Egyik szigeten sem élnek emberek.
Az Acteon szigetcsoportot a nyugat számára először Pedro Fernández de Quirós portugál hajós fedezte fel 1605. február 5-én. Jellemzése szerint a négy szigetet kókuszpálmák díszítették. Az utazását leíró különböző szövegek "Las Cuatro Coronadas", "Las Cuatro Hermanas" és "Las Anegadas" néven említik a szigetcsoportot.
A szigetcsoport felfedezését mégis általában Thomas Ebrill, brit kereskedő nevéhez szokták kötni, aki a tahiti kereskedőhajó, az Amphitrite kapitánya volt. Ő 1833-ban járt a szigeteken. A csoport nevét mégis Lord Edward Russell adta négy évvel később, aki az Actaeon hajó kapitánya volt.
1983-ban az atollokon súlyos pusztítást végzet egy trópusi ciklon.[1]
Közigazgatásilag a négy atoll a Gambier-szigetek települési önkormányzathoz (commune) tartozik.