A mai világban a 1908-as messinai földrengés állandó érdeklődés és vita téma. Megjelenése óta emberek millióinak figyelmét keltette fel, és számos vitát és döntést befolyásolt különböző területeken. Jelentősége túlmutat a határokon, és jelentős hatást gyakorolt a társadalomra, a gazdaságra és a kultúrára. Ahogy folytatjuk a 1908-as messinai földrengés feltárását és megértését, nyilvánvalóvá válik, hogy több nézőpontból és kritikai megközelítéssel kell megközelíteni. Ebben a cikkben a 1908-as messinai földrengés által felölelt különféle szempontokat és valóságokat fogjuk feltárni, hogy átfogó és gazdagító jövőképet kínáljunk erről a témáról, amely a jelenlegi világunkban előtte és utána is volt.
1908-as messinai földrengés | |
![]() | |
Luca Comerio: A földrengés áldozatai | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz 1908-as messinai földrengés témájú médiaállományokat. |
Az 1908-as messinai földrengés epicentruma Szicília és Dél-Olaszország területén volt, és az áldozatok számát tekintve a 20. század legnagyobb természeti katasztrófája volt Európában.
A földrengéseket követő cunami további jelentős károkat okozott, és több halálos áldozatot követelt, akiknek a számáról szóló becslések eltérőek: Messinában és Reggio Calabriában 72-110 ezer lakos vesztette életét.[1][2]
Messinában szinte minden épület súlyosan megsérült vagy megsemmisült, beleértve a katedrálist, számos középületet és a kikötői sétányon található Palazzatát is, amely egy impozáns, egységes, másfél kilométer hosszú, tengerre néző homlokzat, itt volt a városháza. Mögötte részben selyemgyárak és kereskedelmi központok, valamint bankok rejtőztek. A sétány összekötötte őket, és egységes, tengerre néző homlokzatot adott nekik.
Reggio Calabria is hasonlóan súlyos károkat szenvedett, itt pusztult el többek között a vízparti Real Palazzina, a Villa Genoese-Zerbi, a barokk katedrális és a bizánci Cattolica dei Greci bazilika. Ennek folytán mindkét város elvesztette az elmúlt évszázadok építészeti örökségének nagy részét.
A kezdeti segélyakciókat a Piemonte cirkáló és más hadihajók túlélő legénysége végezte. Ráadásul orosz haditengerészeti egységek siettek a helyszínre a délebbre fekvő Augusta felől, és valamivel később brit hadihajók is megjelentek. Walter Sahli svájci orvos volt a szakmai segítséget nyújtók egyike.