Manapság a Új filmlexikon olyan téma, amely a társadalom különböző területein soha nem látott aktualitást kapott. A politikától a technológiáig, a tudományig és a kultúráig a Új filmlexikon minden korosztály és kultúrájú ember közös érdeklődési területévé vált. A Új filmlexikon megértésének és elemzésének fontossága abban rejlik, hogy jelentős hatással van mindennapi életünkre, valamint az emberiség jövőjére. Ebben a cikkben a Új filmlexikon különböző aspektusait tárjuk fel, elemezzük következményeit, kihívásait és lehetőségeit, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a jelenségről, amely senkit sem hagy közömbösen.
Új filmlexikon | |
![]() | |
Főszerkesztő | Ábel Péter |
Eredeti cím | Új Filmlexikon |
Nyelv | magyar |
Téma | filmművészet |
Műfaj | lexikon |
Előző | Film kislexikon |
Kiadás | |
Kiadó | Akadémiai Kiadó |
Kiadás dátuma | 1971–1973 |
Oldalak száma | 1624 |
Az Új filmlexikon az Akadémiai Kiadó 1971 és 1973 között megjelentetett, két kötetes filmművészeti lexikonja, melyet Ábel Péter szerkesztett.
Az 1964-ben kiadott egykötetes Film kislexikon kibővítésével készült el, hat év alatt. A Film kislexikonnak felrótt hibákat igyekeztek javítani, így nagyobb szerepet kapott a magyar filmművészet. 950 új névvel bővült a lexikon, valamint számos új filmmel. Többek között forgatókönyvírók, a brazil, spanyol, német, csehszlovák újhullámosok, és underground amerikai filmesek is bekerültek. Az előddel ellentétben szövegközi képek helyett képes íveket helyeztek el a lexikonban. A két kötet szinte kizárólagosan Ábel Péter munkája, annak ellenére, hogy több közreműködőt is megneveznek. Az adatokat külföldi segítséggel kapták meg, többek között a szovjet Moszfilmtől, a japán UniJapan Filmtől, nagykövetségektől és külföldi újságíróktól, valamint egyes rendezőktől (például Erik Blomberg) személyesen is.[1][2]
A lexikon előszavában szerepel, hogy a filmek címeit, amennyiben azok nem kerültek bemutatásra Magyarországon, nyers fordításban közlik a szerzők.[3]
Kritikaként felrótták, hogy a papír minősége rosszabb volt az elődjénél, a fotók elhelyezése pedig nem praktikus.[4] A Köztársaság című hetilap szerint a lexikon elődje „már a saját korában is túlhaladottnak tetsző értékeléseket közöl”, és ezeket az egy évtizeddel későbbi bővített kiadás egy az egyben átvette. A szerző úgy vélte, a jóformán egyetlen ember munkájára támaszkodó lexikon esetében nem kapott a kiadó olyan hathatós segítséget az akadémiától, megfelelő akadémiai intézmény hiányában, mint a többi lexikonnál.[2] Bíró Gyula filmtörténész az első kötet megjelenésekor nehezményezte, hogy a tudományosság csorbát szenvedett a népszerűséggel szemben, túl sok a színészéletrajz, és azok között is számos olyan művész szerepel, akiről a magyar nézők nem hallhattak, mert nem mutatták be a filmjeiket Magyarországon, ugyanakkor a kiemelkedő egyéniségek életrajzai túl rövidre sikerültek. Bíró úgy értékelte, hogy a lexikon a fogalmak terén túl gyenge, alapvető terminusok hiányoznak belőle, a meglévők pedig nem túl tudományosan megfogalmazottak.[5]