Államfogház

A Államfogház olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Fontossága és relevanciája a mindennapi életben és a szakmai területen egyaránt érdemes elemzésre és elmélkedésre. A történelem során a Államfogház viták és viták tárgya volt, és a társadalom szükségleteinek és igényeinek megfelelően fejlődött. Ebben a cikkben a Államfogház különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a mai hatásig, valamint elemezzük hatását különböző területeken, például a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia területén.

Az államfogház a Csemegi-kódexben bevezetett szabadságvesztés büntetések közül egy speciális, „kedvezményezett” büntetési nem volt, amely bizonyos politikailag, illetve „erkölcsileg menthető”, „úri” bűncselekményekre volt kiszabható.

A büntetés jellemzése

Az államfoglyokat munkakényszer nem terhelte, a kényszerlakhelyüket maguk rendezhették be, élelmezésükről is maguk gondoskodtak.

Az államfogházzal büntetett bűntettek és vétségek

A magyar büntető törvénykönyv szerint :

  1. a felségsértésnek bizonyos esetei;
  2. a hűtlenségnek bizonyos esetei;
  3. a király s a királyi ház tagjai ellen sajtó vagy ezzel egyenlő tekintet alá eső módon (irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közsezmlére kiállítása által) elkövetett sértés;
  4. a lázadás, a kapcsolatosan elkövetett rablás, gyujtogatás, pusztítás, személy elleni erőszak esetein kivül;
  5. az alkotmány, a törvény, a hatóságok s hatósági közegek elleni nyilvános izgatás;
  6. az ún. amerikai párbaj;
  7. a párviadal, kivévén a szokásos vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályok megszegésének esetét;
  8. az állam hadi erejének és hadi védelmére vonatkozó intézkedéseinek, más államnak adandó értesítés céljából béke idején kikémlése;
  9. a hadi erőre vonatkozó közleményeknek sajtó útján közzététele, miután az ily közlések már eltiltattak;
  10. hivatali titok közlése vagy nyilvános közzététele.

Források

  • A Pallas nagy lexikona
  • Lőrincz József – Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon. Budapest: Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága. 1997. ISBN 963-03-4346-0